Az élet igenis habos torta!

@Mr.TonyS
Érthetetlen számomra, hogy miért gondolják egyesek azt, hogy az élet nem habos torta. Pedig az! Dupla adag habbal, és cseresznyével a tetején. Bizonyíték kell? Legyenek olyan szívesek, és sétáljanak el Egerben a Széchenyi út 19. szám alá, és nyissák ki a nagy ajtót, amennyiben nem nyílik, jobb oldalon található egy csengő, azt meg kell nyomni, és mintegy karikacsapásra, Tibi bácsi csoda-távirányítójának a segítségével minden ajtó feltárul. Nyugodjanak meg, még mindig a Föld nevű bolygón tartózkodnak, és azok a furcsa teremtmények, akik fel-alá rohangálnak, mint a 220-at nyelt futóegerek, azok is emberek, csupán az Egri Dobó István Gimnázium tanulói, és számukra igenis az élet egy nagy habos torta. Ez a fajta életszemlélet nem tudatosan alakult ki bennünk. Szerintem ez valahonnan az iskolánk légköréből fakadhat. Természetesen nem szándékozunk fejjel nekirohanni az élet nagy falának, de nem ijedünk meg a kihívásoktól, a problémák leküzdését hobbinak tekintjük, és sikert sikerre halmozva fogunk élni a jövőben. Amint bekerültünk a gimnáziumunkba, elkezdtünk csiszolódni. Apró, koszos kövecskékből, gyönyörűen tündöklő gyémántokká érünk, mire elhagyjuk a Dobó falait. A tanáraink formálnak, igazgatnak, terelgetnek az élet ösvényén minket, természetesen addig, amíg még a fennhatóságuk alá tartozunk. Valljuk be, minden diák szokott legalább egy tanárára rosszallóan tekinteni, ki tudja milyen indíttatásból, de leszámítva a rossz élményeket, mindenki csakis plusz értékekkel távozik az iskolából, és lehet az cinikus, fájdalmas vagy kínokkal teljes, de végül nincs olyan, aki ne mosolyogva tekintene vissza az iskolai éveire. Az iskolánk egy alapot képez az egész életünkre. Akár egyetemen, akár a munkahelyen vagy éppen a családban, ha elakadunk, rögtön visszakeressük a szürkeállományunkban, hogy mit is tanítottak erről az iskolában, mit mondott anno az a tanárnő erről a szituációról, mit tanított erről a tanár úr? És itt a lényeg! Az iskolánk valami olyasmit ad számunkra, ami szavakba nehezen önthető, de mégis egész életünkön keresztül elkísér. Nem olyan könnyű viszont ezt a valamit megszerezni. Vannak, akik nem bírják a nyomást, és inkább iskolát váltanak, vannak, akik nem akarnak iskolát váltani, de tanulni sem, és ezért lemorzsolódnak, sokan feladják, de akik mindvégig kitartanak, azok büszkén mondhatják el magukról, hogy a Dobóban végeztek. És míg ez a mondat, hogy „a Dobóban végeztem” másoknak csak annyit jelent, hogy véletlenül leérettségizett a kölyök, addig nekünk ez a néhány szó tartalmazza mindazt az élményt, emléket, tudást és sikert, amit a Dobóban eltöltött néhány évünk adott számunkra, és ez az a plusz, ami elkísér minket az életben, ami átsegít a nehézségeken, segít leküzdeni a problémákat, és sikert hoz számunkra. Emiatt vagyunk képesek dupla adag habbal rendelni az élet tortáját. Ezek vagyunk mi, ettől vagyunk igazi DOBÓSOK az iskolán belül és kívül is.